Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Töredelmesen be kell vallanom, hogy ez volt életem első Fable könyve, és mire a végére értem, az a gondolat motoszkált bennem, hogy lehet, hogy nem a jó könyvvel kezdtem az ismerkedést. Nem mondanám, hogy nem tetszett, de sok dolgot nem értettem, ezért kicsit utánajártam a neten, hogy miről is van szó.
Mint kiderült Fable-nek két krimisorozata van, a Vis Major és a Halkirálynő... a Habospitében meg megtörtént a Fable-rajongók által történelminek mondott találkozás, az írónő egybeszőtte Dalia azaz a Halkirálynő és kis csapata valamint Fertő City "rettegett" zsaruja, Vis Major és bájos partnernője, Kyra sztoriját.
Először nem is értettem, hogy ki kicsoda és éppen ki meséli a sztorit, de aztán kiderült, hogy az egyik szálat Kyra, míg a másikat Hárpika, azaz Dalia barátnője, Denisa meséli el, mígnem a könyv közepe táján a szálak összefutnak, de a két mesélő a végéig megmarad.
A sztori:
Dalia az esküvőjére készül álmai lovagjával, a titokzatos kommandós Marcellel, akivel egyébként már saját porontyukat nevelgetik. Ennek örömére Denisa és Cyd, az ara kedvéért transzvesztitává avanzsált Manó hatalmas lánybúcsút szervez a teljesen hisztérikus asszonyjelöltnek. A fergeteges buli azonban éjszakai járőrözésbe és bűnözőfogásba torkollik, ahogy az már rendőréknél lenni szokott.
Ezalatt a Kyra-Vis Major páros is rója Fertő City utcáit Aldent, a "fegyvergyárost" keresve, akiről kiedrül, hogy szegről-végről rokona, Carfagno úr rejett kincsét keresi - sikertelenül.
Természetesen, ahogy az már a kisvárosokban lenni szokott, belefutnak a lánybúcsúsokba egy éjszakai mulatóban, így szereznek tudomást a lagzi helyszínérő, a Nardini kastélyról.
A zsarupáros meg is jelenik a lagzin, hiszen a nyomozás szálai ide vezetnek és itt fut össze a két sztori, Alden beépített emberei elrabolják asz újsütetű férjet, Marcellt, a kis bagázs pedig Madam Pompadour maskarában ered az emberrablók nyomába.
Az az igazság, hogy engem maga a sztori nem dobott fel túlságosan, bár lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy nem ismertem az előtörténeteket. A nyelvi stílus azonban és a karakterek megformálása nagyon bejött. Azt hiszem, hogy ha a stílus nem lett volna ennyire vicces, akkor nem is olvastam volna végig a könyvet.
Ami még zavart, hogy szinte mindenki főszereplő volt. Talán a fél kezemen meg tudom számolni a mellékszereplőket, és ez nem biztos, hogy jó - legalábbis nálam nem ér plusz pontot. Minden esetre, ha kedvenceket kell válogatni: Cydet, a Manót nagyon bírtam, ahogy a gépfegyveres muksókat leterítette az óriás cipőivel. Tetszett Rézorr atya karaktere is, bár őt nem igazán önmaga, hanem Dalia elmesélése és Denisa ámokfutása tette viccessé. Kyra epekedése Vis Major után először csak nyálas volt, a vége felé meg már kimondottan zavart. Belloq és Denisa lányát sem szerettem, főként az zavart, hogy 12-13 évesnek mondják, ehhez képest a megrajzolt karakter alapján inkább 17-18-nak képzelném.
Összességében a könyv tetszett, főleg a stílusa, nyelvezete miatt. Biztosan olvasok még Vavyan Fable könyveket, de legközelebb az elejéről kezdem, hátha úgy a sztori is jobban összeáll egy kicsit.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése