Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Nagy várakozással vettem a
kezembe Závada Pál talán legismertebb könyvét, és nem is csalódtam. Még a
főiskolán láttam a filmet, és volt szerencsém találkozni a szerzővel. Már akkor
is elhatároztam, hogy elolvasom a könyvet, csak valahogy elmaradt. Nem is bánom,
mert, mivel a filmbeli élmény már nem volt túl éles, így nem fenyegetett az a
veszély, mint sok más esetben, hogy olvasás során a filmszereplők arcai jelennek meg
a képzeletemben.
A könyv naplóírás,
Osztatní Andris (sok helyen szlovákosan Ondris) kezdi el írni esküvője napján,
mikor házasságot köt élete nagy szerelmével, Jadvigával. Először nem értettem,
hogy ki írja a szlovák mondatok fordítását és egyéb megjegyzéseket
lábjegyzetben. Sokáig azt gondoltam, hogy maga az író, aztán később kiderült,
hogy Jadviga legkisebb gyermeke Miso az.
Ondris nagy várakozásokkal tekint a jövendőbeli
élete felé, nagy terveket sző a birtokkal is, ezek azonban, sajnos nem tartanak
sokáig. Már a nászéjszakán gondok adódnak annak elhálásával, Jadviga vonakodik,
Ondris pedig gyanakodni kezd, hogy lehet, hogy nem is szűz a felesége. Aztán
Jadviga tesz is erre nézve utalásokat, Ondris pedig, nem bírván a férfiúi
vággyal, csaknem megerőszakolja nejét, hogy bizonyítást nyerjen, de nem sikerül.
Végül nem derül ki, Jadviga bejegyzéseiből sem egészen világosan. hogy szűz
volt-e avagy sem, azt megtudjuk, hogy Winkler Fricivel voltak ágyjelenetei.
Ugyanis Jadviga, férje halála után írja tovább a naplót, kiegészíti, kibogoz
néhány részletet, elmeséli azt, amit Ondris eleinte csak gyanított, házasságtörő
kapcsolatát Winkler Fricivel, sőt, az is kiderül, hogy a kis Miso is az ő
fia.
A Winklerrel való kapcsolata alatt
teljesen elhidegül Jadviga Ondristól, bár már az elején is a férfi részéről volt
több érzelem tapasztalható.
Jadviga
bejegyzései során arra is fény derül, hogy kapcsolata nevelőapja iránt - aki nem
mellesleg Ondris szülőapja - nem volt teljesen gyermeki, szerelmes volt az
öregbe. Azt azonban homály fedi, hogy az apa viszonozta-e ezt, így végig ott a
kérdés, hogy vérfertőző-e ez a házasság vagy sem.
Miso, a legkisebb gyerek, aki még anyja életében,
titokban olvassa a naplót, és mindent megtud így szülei titkáról, később
rendszerezi és kiegészíti a könyvet. A napjainkban oly tipikus problémával
szembesül, a nagy gyerek az okos, az ügyes, a szép, ő pedig szinte csak egy
megtűrt személy, pedig igazi szerelemgyerek.
Számomra Jadviga kicsit őrült, maga sem tudja, hogy
mit és kit akar, a legtöbb esetben szenved a házasságában, de elmondja, hogy
Fricivel sem szeretné összekötni az életét. A gyereket is hol szereti, hol nem,
néha napokra eltűnik, a tanyasiakkal sincs már jóban, egy kissé különc,
skizofrén alkat.
Ondris a szerencsétlen
szerelmes férfi, aki mindent megadna feleségének, ha az engedné. Minden
félrelépését, minden hibáját azonnal és feltétel nélkül megbocsájtja, mígnem
nála is elszakad egyszer a cérna, és bár fizikailag nem, de lelkileg sorsára
hagyja az asszonyt. Ondris bejegyzései egy végzetes részeg napon érnek véget a
templomtoronyban. A könyv végéig abban a hiszemben él az olvasó, hogy a férfi a
tönkrement házassága, a háború és az elhanyagolt tanyája miatt érzett bánatban
öngyilkos lesz. Csak a napló végén derül ki, hogy még évekig él kint a tanyán,
Gregorral, csak sátoros ünnepeken megy haza a családjához és végül trombózis
viszi el.
Nagyon szép a naplóban ahogy a
szexualitásról írnak, még a legrészletesebb epizódok sem tűnnek vulgárisnak vagy
obszcénnek. Azért itt is szépen látszik, hogy - elnézést kérek minden férfitól -
de milyen esendőek szegények, ha szerelmesek, pláne, ha hajtja őket a vágy.
Szegény Ondris, Jadviga minden tette ellenére sokáig nem keres másik nőt, később
Jadviga szolgálójától kapja meg azt, amit feleségétől nem, de - mint Jadviga
írásából kiderül - ezt is a feleség szervezi. Itt jegyezném meg azt is - és itt
a hölgy olvasók elnézését kérem - hogy milyen kegyetlen tud lenni egy nő azzal,
akihez érzelem nem, csak érdek fűzi. Ugyanis Jadviga állításai ellenére szerintem
itt puszta érdekről van szó, na meg arról, hogy a zsidó származású Fricivel
szoknyapecérkedése miatt nem akarta, később pedig nem is tudta volna összekötni
az életét, hiszen őt is, mint sokakat, deportálták.
Ondris, a családi bajokon felül - nemcsak Jadviga,
de az anyja is teljesen őrült - még a frontot is megjárja, ráadásul besúgó lesz,
hálából, hogy Szilágyi elvtárs elintézte, hogy hamarabb szabaduljon a háborúból.
Mivel sok szlovák érzésű barátja hirdeti a szlovákság mindenek fölötti létét, és
- megbízva Ondrisban - őt is meghívják a titkos gyűlésekre, így a férfi
kéyntelen bemártani társait elveszítve így azok barátságát.
A könyv nemcsak Ondris és Jadviga félresiklott
házasságáról, de a második világháború küzdelmeiről, a későbbi
kollektivizálásról és a megélhetés nehézségeiről is szól. Hűen mutatja be a kor
kényszerű besúgásait, a félelmeket, a törvények kijátszását, a kiskapukat. A
napló végén üres lapok vannak, sejthetően az olvasó számára fenntartva, a könyv
ráadásul naplószerűen van fűzve, vastag, sárga lapok, egyenetlen lapszélek,
egyszerű, fehér kartonborító.
A legtöbb
igazságot a kevés szavú Gregor, Ondrisék intézője mondja ki, aki ugyan szlovákul
beszél, de Misonak hála, lábjegyzetben olvashatjuk a fordítást.
A könyv elolvasása után a cím is nagyon beszédes,
maga Jadviga mondja: "az ágy közös, de a párna nem". Ez a "nem közös" párna
Jadviga édesanyjáé volt, gyerekkora óta legkedvesebb tárgy az asszonynak. Sokat
emlegeti Ondris is, hogy maga alá húzta a párnát, és hátat fordítva elaludt, ami
sajnos gyakrabban esett meg, mint az ellenkezője. Tehát a címben benne van
Ondris egész szerencsétlen élete, házassága.
Mindent összevetve nagyon remek a könyv, napló
jellege ellenére izgalmas, fordulatos, ráadásul nem old fel minden feszültséget
a végére, engedi az olvasót tovább gondolkozni, tovább bogozni a szálakat.
Nagyon tetszett, ajánlom mindenki figyelmébe!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése