Nagyon vártam már ezt a könyvet, hiszen jómagam is Erdélyből származom, ráadásul
a regény részleteit a Nők Lapja hasábjain is olvashattam. Elöljáróban annyit,
hogy nem egy izgalmas kalandregényről van szó, nem indul el a székely ember
legkisebb fia világgá, és nagy barna medvékkel sem találkozik. Az írónő modern
lányregénynek nevezi, de szerintem ez a könyv annál jóval több. Bár a főhős,
Anna életének talán legszebb szakaszát - a szerelem megtalálását - vázolja fel,
betekintést nyerhetünk a régi erdélyi arisztokrácia életébe, szokásaiba,
ráadásul azt is láthatjuk, hogy a bárói, grófi cím tulajdonosánál sincs
kolbászból a kerítés.
Zsolna maga is
erdélyi nemesi család sarja, aki egy találkozás alkalmával beleszeret távoli,
félig székely, félig bengáli származású unokatestvérébe, és Erdélybe, Zabolára
költöznek, ahol a régi családi kastélyt felújítják és ma már szállodaként
üzemeltetik.
Maga a regény ezt a - fizikai
és lelki síkon megnyilvánuló - utazást meséli el, távoli rokonok elbeszéléseivel
és rengeteg gasztronómiai élménnyel fűszerezve.
Anna Budapesten él, televíziós újságíróként
dolgozik, egész nap pörög, rohangál, szervez. Egy nap azonban rájön, hogy elég
volt neki a mókuskerékből, visszavágyik szülőhazájába, Erdélybe. Fel is
kerekedik egyik barátnőjével egy rövid látogatásra, ám otthon találkozik
Gáborral, akibe szinte azonnal beleszeret. Gábor, a csendes, visszafogott
arisztokrata módján viselkedik, sokáig semmi jelét nem mutatja, hogy bármit is
érezne a lány iránt, a rokonság mesterkedéseinek köszönhetően azonban mégis
kiderülnek a valódi érzései. Kiderül, hogy most költözött vissza Németországból,
visszakapta apja régi kastélyát és azt szeretné felújítani. Anna hatalmas
lelkesedéssel fog bele a munkálatokba, azonban egyre több a probléma, kiderül,
romosabb a kastély, mint ahogy gondolták és egyre kevesebb a pénz. Természetesen
a végére minden jóra fordul, a helyiek segítségével elkészül a kastélyban a
szálloda és a házias étterem is.
A könyv
nagyon szép korrajzot ad a mai és a régi arisztokratikus Erdélyről. A helyi
székely emberekről is nagyon szimpatikus és összetett leírást kapunk, és bár a
regényben szereplő személyek és helyszínek java része kitalált, a helyi
vendégszeretet és segítőkészség szerencsére nem írói túlkapás.
Nagyon tetszett, hogy sok helyen megmaradt a helyi
kiejtés, a szavak úgynevezett székely változata, bár szerintem nem ártana hozzá
lábjegyzet, hiszen nem mindenki van tisztában például a vinete (padlizsán)
jelentésével.
Ajánlom a könyvet minden
Erdélyt szeretőnek, főleg azoknak, akik még nem jártak, ezek után biztosan
kedvet kapnak hozzá, ha másért nem is, de megkóstolni azt a sok finomságot, amit
a párszáz oldal alatt végigesznek. Nem tudom, csak sejtem, hogy Zabolán a
szállodában talán élőben is megkóstolható belőle sok fogás.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése